Az építőipar a bitument, tetőfedési és egyéb vízszigetelési célokra, továbbá tetőfedőlemez készítéséhez használja. Szigetelési célokra kifogástalan bevonat készítéséhez az anyagot legalább két, de inkább három rétegben kell felhordani.
És most ismerkedjünk meg magával az anyaggal.
A bitumen különböző szerves vegyületek, szénhidrogének keveréke. Vízben nem oldódik de olaj – és egyéb oldószerek – részben vagy teljesen oldják. Savak és lúgok roncsoló hatásának jól ellenáll. Színe barnás árnyalatú fekete. 20 °C körüli hőmérsékleten halmazállapota szilárd. Magasabb hőmérsékleten meglágyul. A lágyulási hőmérséklet, azaz a lágyuláspont a bitumen összetételétől függ, és a bitumen alkalmazási területét döntően megszabja. Az alacsony lágyuláspontú bitumen tetőszigetelésre nem alkalmas, mert nyári melegben a tető lejtős síkjáról lefolyik. A lehűlő bitumen ismét megszilárdul. E tulajdonsága teszi lehetővé, hogy az építőiparban kötőanyagként a kalmazzák.
A bitumen lehet természetes és mesterséges is egyaránt.
- A természes bitumen régi geológiai korok állatainak maradványaiból keletkezett. Rendszerint ásványi anyagokkal keveredett, ilyenkor aszfaltnak hívják. Kőzetekbe felszívódott állapotban is előfordul.
- A mesterséges bitumen ásványolajból származó desztillációs maradék Ez (megkülönböztetésül a természetes bitumentől) a petrol- vagy ásványolaj-bitumen.
Felhasználásakor általában 150 °C körüli hőmérsékleten melegítik, főzik. Ezen a hőfokon már illóanyagok távoznak el belőle, ezáltal a lágyulási hőmérséklet emelkedik, vagyis az anyag ridegebb. kevésbé alakítható és nyújtható lesz. A bitumen tehát beépítés után más tulajdonságokat mutat, mint főzés előtt.
A bitumen tiszta és száraz felületű anyaghoz általában jól tapad. A jóminőségű bitumen az időjárás és a napfény hatásának tartósan ellenáll, minőségromlás jeleit nem mutatja. A parafintartalom túlzött emelkedésével a hátrányos tulajdonságok – például a ridegség – növekszenek.
